Europé istennő, földrészünk szépséges névadója Ázsiából származik. Mítosza tulajdonképpen a történelmi valóságot őrizte meg, mivel az európai kultúra bölcsője valójában Ázsia volt.


Európé - Agénór szüdoni király lánya volt - a nagy tengerparti, föníciai városok egyikében született. Más források szerint Egyiptomból származott. A Nílus partján fekvő ősi ország szoros kereskedelmi kapcsolatban állt a föníciaiakkal. Agénór úgy vigyázott a lányára, mint szeme fényére, nem akarta, hogy bárki is elcsábítsa. Ezért Zeusznak, az istenek urának ismét furfanghoz kellett folyamodnia, amikor beleszeretett Európéba.

Bika alakját vette fel, és elvegyült Agénór állatai közé, amelyek a Földközi-tenger partján legelésztek. Európé és játszótársai hamarosan felfigyeltek a szép bikára, mivel az olyan szelíd volt mint a bárány Végül Európé összeszedte bátorságát, és felmászott a bika hátára, amely letérdelt előtte.

Zeusz persze csak erre a pillanatra várt, hogy végre elrabolhassa Európét. Még mindig bika alakjában vitte zsákmányát a parthoz, aztán a tenger tajtékában eltűnt a kísérők szeme elől. A bika egy delfin sebességével úszott nyugat felé, előtte Poszeidon tengeristen merült fel kocsistul, és a hullámokat hasítva utat vágott a lányrablónak. Körülöttük tengeri istenek és istennők úszkáltak, mint valami fényes lakodalmi menetben.
Európé csak ekkor tudta meg, hogy elrablója maga a legfőbb isten, Zeusz. A tengeri utazás csak Kréta szigetén fejeződött be - vagyis Európában.

Három fiúgyermekük született, az egyik közülük Minósz, aki később Knósszosz királya lett. Az ő hajói uralták a Földközi- tenger keleti felét. Labirintusában lakott a Minótaurosz, az embertestű, bikafejű lény.

Agénór nem nézte tétlenül lánya elrablását, minden irányba elküldte fiait, Európé fivéreit, hogy keressék meg. A legismertebb közülük Kadmosz, aki hosszú vándorlás után sem akadt testvére nyomára, viszont új hazát talált. Görög területen a delphoi jósda útmutatása alapján megalapította Théba városát, lakosait pedig megismertette a föníciai civilizáció eredményeivel, elsősorban a föníciai írással. Ábácénk első betűje, a mi nagy „A” betünk, a görög alfa és a föníciai alef nem más, mint egy stilizált bikafej. A bika Keleten szent állat volt, például a krétaiaknál és az izraelitáknál, a föníciaiak későbbi szomszédainál, akit Mózes bosszúságára „aranyborjú"-ként tiszteltek. Nem véletlen, hogy Zeusz bika alakjában jelenik meg a mítoszban.

Európé elrablásának története megtalálható a keleti mondakörben, is ahol Európé nem más, mint Isztár vagy Asztarté, a szerelem babilóniai-szíriai istennője. Azonos a görög Aphrodité istennővel. Szidón városában a föníciak csak a klasszikus görög kultúra virágzásának idején tisztelték Európé-Asztartét. Az Európé-mítosz nagyon régi, és számtalan változáson ment át.
Mi főleg ebben a formában ismerjük, amelyet a Kr. e. 2. században Moszkhosz hellénisztikus költő, majd az ő nyomán Ovidius írt le.