Mondókák, ölbeli játékok és kiszámolók a legkisebbeknek

A néptánc első lépése nem a táncteremben, hanem az anya vagy a nagymama ölében történik. A népi mondókák, ölbeli játékok egy csecsemőnek is ritmust, dallamot és testi közelséget adnak. A gyerek ezekből tanulja meg, hogy a szónak lüktetése van, és hogy erre a lüktetésre mozogni jó.

Arcsimogatók és ujjkiszámolók

Az első mondókák a legkisebbeknek szólnak, akik még nem ülnek. A felnőtt közben megsimogatja a gyerek arcát, megérinti az ujjait, vagy a tenyerébe köröz.

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
ez a pici mind megette.

Az ujjkiszámolóban minden sorra egy ujj jut, a hüvelykujjtól a kisujjig. A végén, a legkisebbnél jön a csattanó, és ilyenkor jár egy kis csiklandozás is. Ugyanígy működik a hüvelykujjtól induló almafás változat:

Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
kisujjam mind megette.

Tenyeres és csiklandozó játékok

Amikor a gyerek már figyel, jöhetnek a tenyérbe rajzolók. A felnőtt a gyerek tenyerébe köröz, aztán „felsétál” a karján, és a hónaljánál csiklandoz. Ezek a játékok várakozásra tanítanak: a gyerek tudja, hogy jön a csiklandozás, és már előre nevet.

Lovagoltatók, höcögtetők

Az egy-két éves gyerek a felnőtt térdén ül, aki ütemre emelgeti, ringatja, a végén pedig „leejti”, vagyis a térdei között óvatosan lecsúsztatja. Ezek a mondókák már igazi ritmusgyakorlatok. A gyerek érzi a lüktetést a testében, és ugyanezt a lüktetést fogja néhány év múlva a lábával dobbantani.

Kiszámolók

Óvodáskorban jönnek a kiszámolók. Ezek már a gyerekek egymás közti játékához kellenek: kiválasztják, ki legyen a fogó, ki bújjon el. A kiszámolóban minden szótagra egy gyerekre mutatunk, és akire az utolsó szótag esik, az „kimegy”.

Ecc, pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz…

Egy másik, ugyancsak régi kiszámoló:

Csiga-biga, gyere ki,
ég a házad ideki…

Ez utóbbit a gyerekek csigabiga-csalogatóként is mondják, a kertben, eső után.

Miért ezek, és miért nem a mai versikék?

A népi mondókák hosszú használat során csiszolódtak. Rövidek, a ritmusuk szabályos, a hangsúly a szó elején van, ahogy a magyar nyelvben. Ezért könnyen ráhangolódik a gyerek nyelvérzéke és a mozgása is. Nem kell tökéletesen tudni őket: ha egy sor kiesik, mondjátok úgy, ahogy emlékeztek. A mondókák mindig is szájról szájra éltek, és vidékenként másként hangzottak.

A néptáncórán

A gyerek néptánc-foglalkozások a legkisebbeknél sokszor teljes egészében mondókákból, énekes játékokból állnak. A foglalkozásvezető mondja, a gyerekek ismétlik, tapsolják, járják. Ha otthon is ismerik ugyanezeket, a gyerek magabiztosabban mozog a csoportban, és hamarabb fel meri emelni a hangját.