Ugrás a tartalomra
Csillagszemek

Táncok, dalok, játékok

A csillagszemű juhász: mese, amely után jólesik táncolni

A tüsszentő király és a juhászfiú, aki nem hajlandó „egészségére” mondani: az egyik legismertebb magyar népmese, és miért jó belőle kiindulni egy családi mesés-táncos délutánhoz.

Megjelent:

A csillagszemű juhász az egyik legismertebb magyar népmese. Sokan Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című gyűjteményéből ismerik, amely nemzedékek óta ott van a gyerekszobák polcán. A mese rövid, jól mondható, és van benne valami, ami a gyerekeket mindig megfogja: egy kisember, aki nem hajlandó meghajolni a hatalmas király előtt.

Miről szól?

Egy király, valahányszor tüsszent, elvárja, hogy az egész ország rámondja: Egészségére! Mindenki engedelmeskedik, egyetlen embert kivéve. Egy juhászlegény, akinek a szemében csillag ragyog, nem mondja. Akkor mondja csak, feleli, ha a király hozzáadja a lányát.

A király dühös, és próbára teszi. Vadállatok közé, félelmetes helyekre veti a juhászt, de ő ügyességgel, bátorsággal és egy kis csodával mindenből sértetlenül kerül ki. Végül a királynak nincs más választása: odaadja a lányát. A juhász pedig, most már a vejeként, végre kimondja, amit a király annyira várt.

Miért szeretik a gyerekek?

  • Ismétlés. A tüsszentés és a próbák visszatérnek, a gyerek előre tudja, mi jön, és ez biztonságot ad.
  • Igazság. A kicsi és szegény legyőzi a nagyot és gazdagot, ráadásul nem erővel, hanem kitartással.
  • Humor. Egy király, aki a tüsszentéséhez ragaszkodik, eleve mulatságos figura.
  • Boldog vég. Lakodalom, ahol mindenki táncol.

Mese, ének, tánc

A gyerek néptánc-foglalkozásokon a mese és a tánc gyakran kéz a kézben jár. A foglalkozásvezető elmond egy rövid mesét, abból lesz egy játék, a játékhoz egy dal, a dalhoz egy egyszerű lépés. Az óvodás korú gyerek így nem „lépéseket tanul”, hanem egy történetben mozog, és a mozdulatok értelmet kapnak.

A népmesék hősei, a juhászok, a kanászok, a szegény legények gyakran a népdalokban és a táncokban is megjelennek. A juhász furulyázik, a kanász kanásztáncot jár, a legény verbunkot. Ha egy családi délutánon felolvassátok ezt a mesét, utána érdemes elővenni egy kanásztánc- vagy ugrós felvételt, és együtt táncolni egy kört.

Hogyan meséljük?

A népmesét mondani jó, nem felolvasni. Ha egyszer-kétszer elolvastátok, próbáljátok meg a saját szavaitokkal elmondani. A gyerek így a szemetekbe néz, nem a könyvbe. A tüsszentésnél mindenki tüsszenthet, a próbáknál a gyerek kitalálhatja, hogyan menekül meg a juhász. A mese nem sérül, ha minden alkalommal kicsit másként hangzik el: a népmesék mindig is így éltek.

Csillagszem

A mesehős csillagos szeme a magyar népköltészetben a tisztaság és a különleges sors jele. Nem véletlen, hogy a csillag a népi hímzéseken, a fafaragásokon és a gyerekek mondókáiban is újra és újra visszatér. Ez a mese jó kezdet, ha a gyereket a népi kultúra felé akarjuk fordítani. Rövid, vidám, és a végén tánc van.