Az első táncok: mit táncol egy óvodás és egy kisiskolás a néptáncórán?

A szülők, akik a tévében vagy egy fesztiválon látták a hivatásos együttesek legényeseit és pörgő csárdásait, gyakran meglepődnek, amikor a négyéves gyerekük az első félévben szinte csak körbe áll, énekel és játszik. Pedig ez így van rendjén. A magyar gyerek néptánc-pedagógia egy jól átgondolt sorrendben vezeti a gyereket a játéktól a táncig.

Óvodás korban: játék és ének

Három-hat éves korban a foglalkozás legnagyobb része énekes játék, mondóka és népi gyermekjáték. A gyerekek körben, sorban, párban járnak, tapsolnak, guggolnak, kifordulnak. Az egyszerű lépések, a járás, a futás, a szökdelés, a dobbantás mind a dal ritmusára történnek. A cél nem az, hogy a gyerek „lépéseket tudjon”, hanem hogy a teste ráhangolódjon a lüktetésre, és örömmel mozogjon a többiekkel.

Erről bővebben a körjátékokról és a mondókákról szóló írásokban olvashattok.

Hat-nyolc éves korban: az első igazi táncok

Kisiskolás korban következnek az első, egyszerűbb szerkezetű táncok:

• Ugrós. A régi stílusú magyar táncok közé tartozik, és több tájegységen ismert, a Dunántúltól az Alföldig. Lüktető, egyszerű lépésekből épül, jól lehet tanulni csoportban is. A gyerekek számára az ugrós sokszor az első „igazi” tánc.
• Karikázó. Lányok körtánca, amelyet énekelve járnak. Főleg Észak-Magyarországon és a Galga mentén ismert. A kör, az ének és az egyszerű lépések miatt a kislányoknak természetes folytatása a körjátékoknak.
• Kanásztánc, botoló. Főleg fiúknak. Bottal vagy bot nélkül, ügyességi elemekkel. A fiúk szeretik, mert van benne egy kis vagányság.

Nyolc-tíz éves korban: páros tánc és csárdás

A csárdás a 19. században kialakult új stílusú páros tánc. Lassú és friss részből áll, és ma szinte minden tájegységnek megvan a saját változata. A gyerekek ilyenkor tanulják meg a páros forgást, a kézfogást, a partnerre figyelést. Ekkor jelenik meg a fiúknál a verbunk is, a toborzásra visszavezethető legénytánc, amelyben már egyénileg is meg lehet mutatni, mit tud valaki.

Később: legényes és a nagy erdélyi táncok

A bonyolult, gyors, virtuóz legényesek, a kalotaszegi és mezőségi táncok, a forgatósok már kamaszkorban, sok év tanulás után jönnek. Ezek a nagy fellépések látványos számai. Ahhoz, hogy egy tizennégy éves fiú jól járja a legényest, előbb évekig kell járnia az ugróst, a botolót és a verbunkot.

Miért ez a sorrend?

A gyerek mozgásfejlődése szabja meg. Az óvodás még nem tud egyszerre figyelni a lábára, a partnerére és a zenére. A kisiskolás már igen, de csak egyszerűbb szerkezetekben. A nagyobbak már képesek improvizálni is. Aki túl korán kap bonyolult koreográfiát, annak a táncból kötelesség lesz, nem öröm. Erről a mozgásfejlődésről szóló írásunk szól részletesebben.

Mit kérdezzünk a csoportvezetőtől?

Ha a gyereket néptáncra viszitek, érdemes rákérdezni, milyen táncokat tanulnak a korosztályában, és mennyi a játék, mennyi a tánc egy órán. Egy jó gyermekcsoportban a kicsik sokat énekelnek, a nagyobbak egy-egy tájegység táncait mélyebben is megtanulják. A fellépés jó cél, de nem ez a lényeg: a gyerek akkor jár szívesen, ha a teremben jól érzi magát.